Tekstovi: Cseh Tamás. A Nyolcadik A Tizenkettö Közül.

(Cseh Tamas - Beremenyi Geza)
Csavargok voltunk egykoron,
kerestunk szallast Siofokon,
s mert van szallas, hogyha az ember keresi,
megtudtuk, Jutkanak nincsenek epp ott a szulei.
Megszalltuk hazat, egy tucat,
s ha tizenket fiu jol mulat,
hat osszetor butort, poharat es ablakot,
es mindent kidobal, mig csak Jutka marad vegul ott.
S mert Jutka maradt vegul ott,
Tizenket fiu sorsot huzott,
hogy ki legyen elso es ki legyen utolso,
ki legyen elso, ki legyen utolso.
Tucatbol voltam nyolcadik,
es aki mar tucatkodik,
barmit is csinalnak, ott van a tobbi kozt,
barhogyan fel is, ott van a tobbi kozt.
Csak egyet nem ertek azota se,
csak egyet nem ertek azota se,
lattam az arcat, nem sirt es nem nevetett,
lattam azota azt az arcot eleget.

Azota lett egy Moszkvicsom,
jo kocsi, nincs vele sok bajom,
mult heten munkaba menet a piros lampanal,
igen, mult heten munkaba menet a piros lampanal
kinezek jobbra, egy busz megall,
mellette o, nyakan valami sal,
hogy ismert volna fel egyet a tizenketto kozul,
eppen a nyolcadikat a tizenketto kozul.
Este felesegem kerdezett,
bolond vagy, miert bantod a gyereket,
erre valamit mondtam, hogy ebben a lakasban mar nem lehet elni sem,
hogy ebben a lakasban mar nem lehet elni sem.
Tucatbol vagyok nyolcadik,
es aki mar tucatkodik,
barmit is csinalnak, ott van a tobbi kozt,
barhogyan fel is, ott van a tobbi kozt.
Transcribed by IITI